PCL86 PP 2*12w-os Elektroncsöves végerősítő
A cikk letöltése PDF-ben...
A PCL86-os elektroncsövet a múlt század második felében, az elektroncsővel felépített televíziókban, rádiókban használták előszeretettel, hangerősítő fokozatokban többnyire SE, azaz single ended, együtemű kapcsolásban, amely A-osztályban üzemelt. Mi itt most ebben a cikkben viszont, a nagyobb kimenő teljesítményű, úgynevezett PP (push-pull) kapcsolás technikával fogunk foglalkozni. A PCL86-os elektroncső tartalmaz egy triódát, és egy pentódát. Ezzel az ügyes fogással elérhetővé válik az, hogy akár egyetlen elektroncsővel néhány wattos, de igen kellemes hangú SE végerősítőt építsünk, ugyanis az elektroncsőben található trióda képes meghajtani a szintén ebben a csőben található vég pentódát. Ez azért is jó, mert nem kell mindjárt 6 vagy 8 elektroncsövet fűteni, elegendő oldalanként a kettő, illetve nem szükséges annyi cső sem. Bár személy szerint nagyon szeretem a sok elektroncső látványát. Egy készüléken belül, az első EL84 SE erősítőmnek pont ez volt a lényege, de az talán egy másik cikk lesz.

Hirdetés

Nos, akkor lássuk a kapcsolást.



Itt jegyezném meg, hogy a kapcsolás nem az én szellemi tudásom eredménye, CHZ barátom gondos tervezése, ahogyan a nyákterv is, én kizárólag után építettem, dobozoltam, és bemutatom az erősítőt, hátha más is kedvet kap egy ilyen remek erősítő építéséhez. A kimenő teljesítmény ugyan nem hangzik elsőre túl soknak, mégis azt mondhatom, hogy szobában, kellően érzékeny hangsugárzókkal bőven elegendő a minőségi zene hallgatásához. Aki nem a mai P.M.P.O. és egyéb kínai megmagyarázhatatlan mértékegységekben nőtt fel, hanem még a DIN korszakban, az tudja, miről beszélek. A kapcsolási rajz nem túl bonyolult, elemzésére nagyon nem térnék most ki, de azért lesznek akadályok, viszont így utólag azt mondom érdemes belevágni. Arra figyeljetek, hogy apró változások történtek a kapcsolási rajztól a kész nyáktervig, ez mindössze néhány alkatrész értéket jelent, a nyák tervet kell követni. Kezdjük mindjárt a hálózati transzformátorral. Mivel a kapcsolás megközelítőleg 300V-os egyenfeszültségről üzemel, a nagyfeszültségű tekercset 220V-ra készítsük el, illetve 150-200mA terhelhetőségre minimum szükség lesz. Kell még egy 16-18v-os szekunder tekercs az előfeszültségnek itt az áramfogyasztás elhanyagolható, illetve egy 14,4v-os tekercs az elektroncsövek fűtésének, itt nem árt 1,5A áramfogyasztásra felkészülni. Érdemes készíteni akkor már egy 6,3v-os tekercset is, hátha a jövőben nem tudunk csak ECL86-os csövet beszerezni, ez csupán a fűtőfeszültségben különbözik. A PCL-nek konkrétan 300mA szükséges, mint fűtő áram, míg az ECL csőnél inkább a pontos feszültség, azaz a 6,3v a lényegesebb. A menetszámokról nem ejtenék szót, remek programok vannak az aktuális vasmag méretezéséhez. Én a magam részéről az SM85-ös magot választottam. A hálózati transzformátoron túl is lennénk, a későbbiekben szó lesz a kimenő transzformátorról is, ami alapjában a csöves erősítő lényege, javarészt ezen múlik milyen lesz a hangminőség, de erről később. A kapcsolás nem túl bonyolult, az elkészítésre nem térnék ki, azt gondolom, aki nekiáll egy csöves erősítő építésének, az rendelkezik kellő rutinnal, ami ehhez szükséges.
Az elkészült panel:




A kész panel, ha mindent jól csináltunk elsőre indulni fog, de ennyire ne szaladjuk még előre, pár szót ejtenék a kimenő transzformátorról, későbbiekben kimenő. A jó kimenő alapfeltételei a jó tervezés, a minőségi anyagok, és a gondos, szakszerű elkészítés, javarészt a kimenőn múlik az elkészült erősítő hangzása, frekvencia átvitele. Szinte mindenki másképp készíti el, én inkább a saját magam által elkészített kimenőről számolnék be. CHZ barátom tervei alapján készült, egy SM74-es vasmagra, a hozzá való csévetestre.



Én a magam részéről, kifejezetten erre a célra, készítettem egy elektromos tekercselő géped, digitális számlálóval, ami nagyban megkönnyítette a munkát, persze ha nem akartok bajlódni ezzel, lehetőség van szakemberrel elkészíttetni ezeket a transzformátorokat, de őszintén megvallva, én jobb szeretem, ha mindent magam készítek el, hiszen ebben van az igazi hobby, illetve így még jobban a magunknak tudhatjuk majd a munka elkészültével. Az elkészítés során ügyelni kell a menetek vezetésére, azaz menet a menet mellé, fontos a menetszámok megfelelő feltekerése, a kezdet és a vég. Én tekercsenkénti szigetelést alkalmaztam, ez nem más, mint prespán papír és cellux ragasztó szalag, vékony prespánból egy csíkot vágtam, olyan széleset, mint a cséve, és olyan hosszút, hogy legalább egyszer átérje a csévét, körbe hajtottam a tekercsen és cellux ragasztóval rögzítettem, majd a biztonság kedvéért a tekercs két szélét is körbe tekertem cellux-al. Ez azért fontos, nehogy "becsússzon" egy fentebb elhelyezkedő tekercs egyik szála az alsó tekercshez, mert itt elég nagy a potenciál különbség, és könnyen átüthet a trafó, ha ez megtörténik, akkor kezdhetjük elölről az egészet. Fontos szót ejteni a kivezető huzalokról, ezt is lehetőleg szigeteljük valamivel a tövétől a csatlakozási pontig, én zsugorcsövet alkalmaztam, ez egyrészt védi az átütéstől, ha netán keresztezné valahol a másik primer tekercset, másrészt mechanikai sérülésektől is óvja. Ha készen vagyunk a tekercseléssel, kössük össze a terv szerint a tekercseket, a fennmaradókat pedig jelöljük meg a bekötések miatt. Bár ezt nem árt minden tekercs elkészültekor megtenni, utólag nehéz kibogarászni, melyik tekercs hova tartozik. Ha minden együtt van, vezetékeljük össze a művünket és jöhet az élesztés. Első bekapcsoláskor a bemenetet tegyük földre, és első körbe nem árt 8 ohmos műterhelést alkalmazni bár itt az egyenfesz. nem fenyeget a kimeneten, de jöhet egy kis brumm, akármi, jobb az óvatosság.



Ellenőrizzük a tápfeszültségeket, de vigyázva, mert itt 300V-ok szaladgálnak, ami azért tud csípni. Ha minden rendben van, állítsuk be a nyugalmi áramokat. Én ezt a végpentóda 10 ohmos ellenállásán eső feszültség mérésével oldottam meg. Nagyjából 30-35mA-t kell beállítani / cső. Az egyik potenciométerrel a nyugalmi áramot, a másikkal az osztást, azaz a szimmetriát állítjuk be, akkor jó, ha mindkét csövön közel azonos nyugalmi áramok vannak, az első percekben elég, ha csak nagyjából állítjuk be, majd 10-15 perc elteltével, amikor a csövek már rendesen bemelegedtek, korrigáljuk utána. Ha esetleg valamelyik cső "felizzana" annak ellenére, hogy a nyugalmi kezdetben 30mA körül van, akkor az a cső jó eséllyel gázos, ami nem meglepő a PCL csövek esetében. A nyák terven szerepel még, egy NFB csatlakozás. Ez nem más, mint egy negatív visszacsatolás a kimenő trafó szekunder tekercséről a triódába. Ide kell visszahúzni két szálat a kimenő transzformátor szekunder tekercséről, ahogyan a rajzon szerepel. A visszacsatolás használatával némileg javíthatunk a hangzáson, ha nem úgy sikerült a kimenő, kicsit loudnessesebb lesz tőle az erősítő, bár őszintén szólva én nem nagyon használtam. De sokan kedvelik ezt az opciót, érezhetősen dinamikusabb, dögösebb tőle a cucc. Elképzelhető, hogyha bekötitek, begerjed a végfokozat, ilyenkor csak fel kell cserélni a csatlakozóba menő érpárt. A nyák szerelésénél ügyeljünk a teljesítmény ellenállások helyes értékére, illetve a nyáklemeztől való kellő távolság megtartására. A cső foglalatokat felület szerelni kell, tehát a nyák lemez fólia oldalán lesz. A fűtés vezeték átkötéseket lehetőleg 1,5mm-es tömör réz vezetékkel oldjuk meg, amit össze kell sodorni, mivel itt váltóáram folyik, és az ellentétes áramok kioltják egymást, megelőzve egy esetleges brumm kialakulását. Ha mindent rendben találunk, akár ki is próbálhatjuk erősítőnket. A dobozolás során vegyük figyelembe az érintés védelmi előírásokat, nem tudok felelősséget vállalni semmilyen szakszerűtlenségből elkövetett balesetért, feltételezem, hogy e kapcsolás után építői egy alap szintű gyakorlattal rendelkeznek. Illetve még arra kitérnék, hogy érdemes a dobozolás során figyelembe venni, hogy a csövek igen nagy disszipációval rendelkeznek, az esetleges égési sérülések elkerülése végett erre oda kell figyelni. Érdekesség képen megemlítem, hogy ez volt az az erősítő, ami a 2009-es Amatőr Audiofil Építők Találkozóján (AAÉT) a Push-Pull kategóriában első helyezést ért el a vakteszten.

Éppen ez volt az, ami a megépítésére sarkallt engem is. Az idei találkozóra már kivihettem a sajátomat, ott készült pár mérés is, ebből mutatnék egy átviteli karakterisztikára vonatkozó mérési eredményt.



Látható a diagramon, hogy a 20HZ-20kHz-en történő átvitel bőven a 3dB-es tartományon belül mozog, véleményem szerint néhány gyári erősítőnek a becsületére válik. Megjegyzem, hogy semmiféle visszacsatolás nincs az erősítőn, kizárólag nyersen mértük, illetve többféle karakterisztikát ki lehet hozni az erősítőből a csövek válogatásával, és a nyugalmi kisebb mértékű variálásával, nekem így tetszett legjobban a hangja.
Íme, egy kép az általam elkészített erősítőről.



Én a magam részéről nagyon megkedveltem ezt a kis erősítőt, a hangzása kellően lágy, mégis dinamikus, a közép-magas tartomány kellően részletező, nem összemosott, a mély hangok teljesen rendben vannak, nem sok mai készüléktől hallottam ilyen lágy és kellemes mély hangokat. Téli estéken kifejezetten kellemes és hangulatos látványt nyújtanak az izzó fűtőszálak a csövek belsejében. A kritikusok számára annyit megemlítenék, hogy tudatában vagyok, hogy nem ez a legjobb minőségű erősítő mégis azt mondom érdemes vele foglalkozni, főleg ha az ár/érték arányt is figyelembe vesszük. Igaz léteznek sokkal drágább csövekből, több ezer forintos ellenállás-kondenzátorokból felépített erősítők, de az már egy másik kategória. Végezetül szeretnék köszönetet mondani CHZ barátomnak ezért a remek kapcsolásért, és hogy hozzájárult ennek közzétételéhez, illetve kívánok mindenkinek sikeres után építést. Bármi nemű kérdésre szívesen válaszolok, itt az oldal fórumán.

Üdvözlettel: Doncso

Fájlok:
FájlnévFájlméretLetöltve
A cikkhez tartozó fájlok csak bejelentkezés után tölthetőek le!
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly