Egy élet munkája...
Sajnos van egy olyan érzésem, hogy egyre több ilyen és ehhez hasonló mondanivalóm lenne a világnak. Tudom, hogy nem talál meghallgatásra de mivel bántja az igazságérzetemet, valahol ki akarom mondani magamból. Nemrégiben egy idős ember, aki védeni akarta egy élet munkáját, az udvarán belül áramot vezetett a kerítésébe, és meghalt a betörő. Sokféleképpen lehet ezt a dolgot értékelni...

Hirdetés

Egyik oldalról akként, hogyha valaki betör az nem halált érdemel, mert akkor mit kellene adni a rablógyilkosnak...
Másik oldalról viszont ott van az az érv, hogy hogyan védje meg a tulajdonát, amibe esetleg egy élet munkája fekszik...
Nagyon nehéz igazságot tenni. A törvény betüje szerint bűncselekmény ha valaki a saját telkén belül, mások testi épségét veszélyezteti. Ugyanis ez tilos, mert a törvény megvéd minket, vigyáz a tulajdonunkra. Nem tehetünk semmit akkor sem ha kirabolnak, mert a törvény vigyáz ránk.
Már csak azt nem értem, ki hiszi ezt el. Mert én már régen nem. Sajnos a politikusok akiknek valóban a mi érdekeinket kellene szem előtt tartani, csak és kizárólag akkor veszik elő a törvényeket amikor velünk kell betartatni, amikor az államkassza bevételét lehet növelni, a ránk kirótt büntetésekkel.
Amikor betörnek valakihez, akkor még véletlenül sem kerül arra sor, hogy bármilyen eszközzel segitenének. Mert a törvényekkel nem. Kicsit sem, bár megvan a törvényadta jogunk, hogyha elkapják azt aki kirabolt, akkor birósági úton érvényesithetjük az igényünket. Csakhogy. Milyen érdekes az hogy akitől vissza szeretné az ember szerezni ilyen úton a tulajdonát, annak általában semmiféle vagyona, lefoglalható értéke nincs, tehát futhatunk a pénzünk után.
Nemrégiben történt egy vidéki faluban, hogy betörtek egy műszakilag jól képzett emberhez, aki védte a tulajdonát, azzal, hogy felszerelt egy videokamerát ami szépen müködésbe is lépett, egy videomagnóval egyetemben, és elejétől a végéig rögzítette a cselekményt. A kazettán felismerhető volt a betörő, igy hát emberünk kivette a kazettát a videóból és beballagott vele a helyi rendőrségre.
Na, az igazi döbbenet ott érte, ugyanis az első kérdés nem az volt, hogy ki tört be, vagy mit vittek el. Nem. Az volt, hogy ki volt-e rakva a kapura, hogy " kamerával védett terület ". Kicsit érdekesen folytatódott innen a párbeszéd ugyanis kiderült, hogy a törvénytelen módon szerzett bizonyiték nem használható fel, mivel a betörő személyiségi jogait sérti. Tehát az is törvénytelen ha a saját kertemet bekamerázom és ezt nem közlöm a betörővel. Érdekes. A törvényalkotóknak nem jutott eszébe az az apróság, hogyha kiírom, akkor a betörő első dolga lesz, hogy leveri a kamerát utána röhögve kirámol. Innentől aztán végképp nem értem, hogy gondolja a törvény, hogy véd minket. Nem véd, egy nagy humbug az egész. Gyanitom az idős embert is a végső elkeseredés vitte rá arra, hogy törvénytelen módon próbálja megvédeni azt ami egy élet munkája.....De most egy másik élet árán.

Ki az, aki fel meri vállalni annak ódiumát, hogy igazságot tegyen??? Nem törvényt, hanem IGAZSÁGOT.
Hozzászólások
Új hozzászólás
Felhasználónév:
e-Mail:
Üzenet:
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly
grandiloquent-yearly